Fraknó Vára
A fraknói kincsek restitúciója
Fraknó Várát a 17. század óta az Esterházy hercegek kincseskamrájaként emlegetik. I. Esterházy Pál herceg (1635-1713) az 1690-es években művészeti és csodakamrát alakíttatott ki a várban, amely a leltárakban kincseskamraként szerepelt, s amelybe művészeti és tudományos, növényi és állati, valamint etnográfiai érdekességeket hozatott a világ minden tájáról. A vastag falak és a bonyolult zárszerkezetek évszázadokon át védték a gyűjteményt, amely ily módon a 20. század elejéig szinte érintetlen formában és az eredeti, kifejezetten erre a célra létrehozott tárlókban maradt fenn.
Restitúciós törekvések - előzmények
Fraknó Várát a 17. század óta az Esterházy hercegek kincseskamrájaként emlegetik. I. Esterházy Pál herceg (1635-1713) az 1690-es években művészeti és csodakamrát alakíttatott ki a várban, amely a leltárakban kincseskamraként szerepelt, s amelybe művészeti és tudományos, növényi és állati, valamint etnográfiai érdekességeket hozatott a világ minden tájáról. A vastag falak és a bonyolult zárszerkezetek évszázadokon át védték a gyűjteményt, amely ily módon a 20. század elejéig szinte érintetlen formában és az eredeti, kifejezetten erre a célra létrehozott tárlókban maradt fenn.
A dunai monarchia 1918-ban, az első világháború következtében önálló államokra esett szét, ezt követően, 1919 márciusában Magyarországon kikiáltották a Tanácsköztársaságot. 1919. április 1-jén a Tanácsköztársaság direktóriumának tagjai megjelentek Fraknó Várában, ahol a kincstár 280 műtárgyát foglalták le és hurcolták Budapestre; elsősorban ezüst- és aranyműves munkákat, valamint értékes textíliákat. A Tanácsköztársaság bukása után visszaállt a magántulajdon szentsége, így IV. Esterházy Miklós szabadon dönthetett a szocializáló „urak“ által a fraknói várból az Iparművészeti Múzamba szállított műtárgyak sorsáról. A regnáló herceg Végh Gyula, az Iparművészeti Múzeum akkori igazgatójának, illetve Klebelsberg Kunó kultuszmineszternek együttes kérésére, 1919 szeptemberében az Iparművészetiben letétbe helyezi a tulajdonába visszahelyezett kincseket. A műtárgyegyüttes egyes darabjait 1923-ban a hitbizomány utolsó birtokosa és az akkori tulajdonos, V. Esterházy Pál (1901-1989) hozzájárulásával kiállították. Azóta azonban az elhurcolt kincsek egy részét a nyilvánosság és a szakemberek elől elzárva tárolják. A kincseket 2016 végén az ezeket addig őrző állami múzeumokból az akkor még felújítás alatt álló Fertődi-kastélyba vitték, és ott a pincékben helyezték el őket. Ezzel egyidejűleg kivették őket az állami múzeumok leltáraiból, ami azt jelentette, hogy a műtárgyak elvesztették jogi védelmüket. Ráadásul a Fertődi-kastély akkori jogi besorolása nem állami múzeum volt, hanem egy holdingnak volt alárendelve, ezáltal az akkori történések hatására a kincsek kikerültek az állami hatáskör és felelősségvállalás alól.
Az Esterházy Privatstiftung, mint az utolsó Esterházy herceg, V. Esterházy Pál – aki az hitbizomány utolsó birtokosa volt – jogutódja a 2013-as restitúciós kormányrendelet életbe lépése, valamint a magyar kormány képviselőivel folytatott kezdeti tárgyalások után 2016-ban közigazgatási úton nyújtotta be kérelmét a műtárgyak visszaszolgáltatására. Ezzel párhuzamosan polgári peres eljárás is folyt; a Kúria mindkét eljárást visszautalta másodfokra.
A restitúciós eljárás kronológiája
Hitbizomány és Esterházy Privatstiftung
Az Esterházy Privatstiftung dr. Esterházy Pál (1901-1989), az utolsó Esterházy herceg jogutódja, egyben a korábbi hitbizományi vagyon, így a kincstár tulajdonosa is. A Privatstiftung erre az egyértelmű jogi helyzetre alapozva indított pert Magyarországon az 1919-ben Fraknó Várából Budapestre hurcolt, illetve a Fertőd mellett, a földből kiásott műtárgyak visszaszolgáltatása ügyében. A hitbizomány intézménye évszázadakon keresztül szolgált annak biztosítékául, hogy a történelmi Esterházy család vagyona osztatlanul szálljon az elsőszülött fiúgyermekre. A Privatstiftung az örökös jogutódjaként és az örökség kezelőjeként működik. A Privatstiftung célja, hogy az Esterházy hercegek kulturális örökségét megőrizze és a széles nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegye. Az Esterházy-vagyon Magyarországon maradt részét 1949-ben, a kommunista diktatúra idején államosították, dr. Esterházy Pált ugyanabban az évben koncepciós perben 15 év börtönre ítélték.
Fraknó Várának kincstára
A középkori alapokon nyugvó Fraknó Várát a 17. században barokk kastéllyá építették át. A hercegi rangra emelt I. Esterházy Pál (1635-1713) 1687-ben kincstárat, illetve művészeti kamrát létesíttetett a falakon belül. A ritka és értékes tárgyak egy része még ma is az eredeti tárlókban vannak kiállítva, ugyanúgy, ahogy az elmúlt évszázadokban. A kincstár és az ott látható műtárgyak különleges jelentőségűek az egyetemes kultúra számára, s az Esterházy család felemelkedését és az európai főnemesség körében betöltött szerepét szimbolizálják. A hitbizomány utolsó birtokosa, dr. Esterházy Pál 1956-os külföldre menekülése után többször is kifejezte azon óhaját, hogy Fraknó Vára kincseit méltó módon prezentálják. A herceg ezen kívánságát az alapítványok a 21. század elején valósították meg; a történelmi kincstár helyiségeit és tárgyait ma már a nagyközönség is láthatja.
A 20. század elején a gyűjtemény egységét szándékosan megbontották: a mindössze néhány hónapig tartó Tanácsköztársaság elején, 1919 áprilisában a direktórium tagjai 280 műtárgyat és ritkaságot hurcoltak Fraknó Várából Budapestre. Az Esterházy Privatstiftung évek óta követeli ezeknek a tárgyaknak – főként arany- és ezüsttárgyaknak, valamint történelmileg fontos textíliáknak – a visszaszolgáltatását. Miután a magyar kormány képviselőivel folytatott tisztázó tárgyalások eredménytelenül zárultak, a Privatstiftung 2016-ban kénytelen volt pert indítani, hogy érvényt szerezzen jogainak. A jogi vita során az Esterházy Privatstiftung többször is világossá tette, hogy a műtárgyakat Magyarországon tartaná, és lehetővé tenné, hogy a nyilvánosság és a kutatók hozzáférjenek.
A 2013-as magyar restitúciós kormányrendelet
2013. december 13-án hatályba lépett a restitúciós kormányrendelet. Ennek célja, hogy a bizonyítási teher megfordításával megkönnyítse az önkényuralmi rendszerek alatt államosított tárgyak visszaszolgáltatását. A bizonyítási teher megfordítása azt jelenti, hogy a tulajdonjoggal kapcsolatos bizonyítási teher nem a kérelmezőt – jelen esetben az Esterházy Privatstiftungot –, hanem a magyar államot terheli. Ennek megfelelően a magyar állam feladata bizonyítani az állami tulajdonjog minden kétséget kizáró keletkezését.
Az Esterházy Privatstiftung és a magyar állam képviselői a 2013 és 2015 közötti időszakban folytatott számos tárgyalás ellenére sem tudtak megoldást találni a fraknói kincsek ügyében. A magyar állam nyolc képviselője egy 2016. október 19-i találkozón kifejezte azon szándékát, hogy néhány héten belül jogszerű megoldást dolgozzanak ki. Az ígéretet azonban nem követték tettek.
A restitúciós kérelem benyújtása
Mivel Magyarország ígért reakciói elmaradtak, az Esterházy Privatstiftung 2016. december 3-án a restitúciós kormányrendelet alapján közigazgatási úton benyújtotta kérelmét. Az ilyen jellegű eljárásokért a Miniszterelnökséget vezető miniszter felel.
A kérelem benyújtásának alapja a Privatstiftung akkori és jelenlegi jogi álláspontja, amely szerint a Fraknó Várából 1919-ben elhurcolt műtárgyak – mivel a hitbizományi vagyon részét képezték – a vár szerves részének, annak tartozékának tekintendők. Ezen okból nem képezhették az 1949-es államosítás tárgyát sem. Az államosításról ráadásul nem készült olyan dokumentum, amely a műtárgyak pontos listáját tartalmazná. A tulajdonjog átruházásának jogi feltétele azonban, hogy az átruházott tárgyakat individualizálják és konkrétan meghatározzák. Egy tárgy tulajdonjogának a tárgy konkrét meghatározása nélküli átruházása sérti a tulajdonjog alapelveit.
A műtárgyak Fertődre szállítása – Tulajdonjogi per
A Fraknó Várából elhurcolt kincseket 1919-től Budapesten, a Nemzeti Múzeumban és az Iparművészeti Múzeumban őrizték. 2016 végén a műtárgyakat az akkor még felújítás alatt álló Fertődi-kastélyba vitték, és ott a pincékben helyezték el. Ezzel egyidejűleg kivették őket az állami múzeumok leltáraiból, ami azt jelentette, hogy a műtárgyak elvesztették jogi védelmüket. A Fertődi-kastély ebben az időpontban nem állt múzeumi besorolás alatt, 2017. január 1-vel pedig a Nistema Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. vette át a kastélyt, így a műtárgyak kikerültek az állam védelme alól.
További aggályokat vetett fel az 1997. évi CXL. törvény 38/D. paragrafusa, amely lehetővé tette, hogy az állam a tulajdonában álló műtárgyakat méltányossági alapon mások tulajdonába adhassa. Ez megteremtette annak lehetőségét, hogy egyes műtárgyak, amelyek történelmileg és jogilag elválaszthatatlanul a korábbi hitbizományi vagyon részét képezték, jogtalanul kerüljenek az Esterházy család távolabbi tagjaihoz. Volt már példa arra, hogy visszaadtak műtárgyakat Magyarországon: a Károlyi család két műtárgyat kapott vissza, amelyek a Károlyi családhoz, illetve a Károlyi-kastélyhoz tartoztak.
A kincsek új helyen történő raktározása miatt az Esterházy Privatstiftungnak nem maradt más választása, mint minden jogi eszközt igénybe venni annak érdekében, hogy a műtárgyak visszakerüljenek a még 1919-ben meghatározott helyükre, a Nemzeti Múzeumba és az Iparművészeti Múzeumba.
A 2016. december 23-án a Fővárosi Törvényszékhez benyújtott polgári peres keresettel és az azzal egybekötött ideiglenes rendelkezés kibocsátására irányuló kérelemmel a Privatstiftung nem a műtárgyak visszaszolgáltatását követelte, hanem mindenekelőtt azok visszaszállítását az állami tulajdonban lévő múzeumokba. Ezzel a lépéssel ugyanakkor azt is meg akarták akadályozni, hogy esetlegesen további műtárgyak kerüljenek más helyre.
Az ideiglenes rendelkezéssel kapcsolatos szóbeli meghallgatásra csak 2017. május 10-én került sor. Az Esterházy Privatstiftung az ideiglenes rendelkezés iránti kérelmet azzal indokolta, hogy a műtárgyakat a Fertődi-kastélyban nem szakszerűen tárolják és jogi helyzetük is tisztázatlan. A meghallgatás előtt néhány nappal arról tájékoztatták a Privatstiftungot, hogy egy szakértő vallomását, aki a Privatstiftung értelmezése szerint tanúként tett volna vallomást, nem fogják figyelembe venni. A Fertődi-kastély pedig éppen ezen a meghallgatáson jelentette be, hogy aznap megkapta a múzeumi besorolást. A bíróság ezek után elutasította a Privatstiftung ideiglenes rendelkezés kibocsátására irányuló kérelmét.
Az eljárásra megszabott hivatalos határidő túllépése és a restitúciós kormányrendelet módosítása
Bár a magyar jog legfeljebb 93 napot engedélyez a restitúciós eljárások lefolytatására, a fraknói kincsekkel kapcsolatos eljárás 211 napig húzódott. A Miniszterelnökséget vezető miniszter 2017. március 8. helyett csak 2017. július 4-én hirdette ki a mindössze két mondatból álló elutasító határozatot, amely sem indoklást, sem jogorvoslati lehetőséget nem tartalmazott. A határozat ellen az Esterházy Privatstiftung egészen a Kúriáig ment, azzal a céllal, hogy szülessen egy végleges döntés arról, hogy a restitúciós eljárás közigazgatási eljárásnak minősül, ennek megfelelően pedig egy indoklással ellátott határozatot kell hozni, amely ellen fellebbezéssel lehet élni.
A Kúria eljárása a 2018. szeptember 29-én meghozott ítélettel zárult – a Kúria igazat adott a Privatstiftungnak és megerősítette a Privatstiftung jogi álláspontját. Ez alapján az illetékes közigazgatási hatóságnak új eljárást kellett lefolytatnia, és egy indoklással ellátott, szabályszerű döntést kellett hoznia. Ezt követően ismét hosszabb idő telt el, mire 2019. április 18-án újra elindították a hatósági – miniszteri – restitúciós eljárást.
A valóságban a közigazgatási hatóság, legalábbis ideiglenesen, tétlen maradt a restitúciós eljárást illetően, annak ellenére, hogy a Privatstiftung az eljárás folytatását kérte. Időközben viszont a magyar állam a restitúciós eljárásokért felelős miniszter javaslatára módosította a kormányrendeletet. Ennek megfelelően a bizonyítási teher már nem a magyar államot terhelte, ahogyan az az eljárás kezdetén hatályos 2013-as kormányrendeletben eredetileg szerepelt, hanem a kérelmet benyújtó Esterházy Privatstiftungnál. Az új restitúciós kormányrendelet 2019. - február 26-án lépett hatályba, és kifejezetten vonatkozott a már az új kormányrendelet hatályba lépése előtt indult, „megismételt“ eljárásokra – visszamenőlegesen.
Közigazgatási és polgári peres eljárás: az elutasító határozatok szövegezése nagyrészt megegyezik
A magyar minisztérium csak két hónappal az új restitúciós törvény hatályba lépése után, 2019. szeptember 19-én reagált az új rendelkezésekre: felszólította az Esterházy Privatstiftungot, hogy további bizonyítékokat nyújtson be, és berendelte a polgári peres eljárás teljes iratanyagát. A polgári peres eljárást levezető bíróság a közigazgatási eljárás lezárásáig felfüggesztette pert, a közigazgatási eljárás azonban ismét leállt. A közigazgatási eljárás lefolytatására kitűzött 2019. október 15-i határidő mindenféle érdemi tevékenység és döntéshozatal nélkül járt le. A minisztérium csak 2020. június 4-én hozott ismét határozatot, amelyben ismételten elutasította a Privatstiftung restitúciós kérelmét. A határozat kimondta, hogy a minisztérium átfogóan vizsgálta a tulajdonviszonyokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a Privatstiftung nem tudja minden kétséget kizáróan bizonyítani tulajdonjogát, a magyar állam tulajdonjoga viszont minden kétséget kizáróan megállapítható. Ez az érvelés főleg annak fényében tűnik veszélyesnek, hogy a restitúciós eljárásban mint közigazgatási eljárásban csak a tényleges tulajdonjog átruházásáról lehet dönteni. A közigazgatási eljárásban (restitúciós eljárásban) a tulajdonjogról nem születhet döntés. A Miniszterelnökséget vezető miniszter nem jogosult ilyen döntést hozni, egy ilyen döntés meghozatala kizárólag a bíróság hatásköre.
A közigazgatási eljárásban született határozat kézbesítése után újra elindult a polgári peres eljárást. A bíróság 2020. szeptember 9-én elutasító ítéletet hozott, amely nagyrészt megegyezett a miniszteri határozattal – számos szövegrész szó szerint megegyezik a közigazgatási eljárásban született határozat szövegével.
A Fővárosi Ítélőtábla 2021. április 14-én elutasította a Privatstiftung fellebbezését a polgári peres eljárásban hozott ítélettel szemben.
A határozat késleltetése a közigazgatási eljárásban
A közigazgatási bíróság 2021. május 25-én szintén elutasította a Privatstiftung fellebbezését a miniszteri restitúciós eljárásban hozott határozat ellen. Az indoklás szerint a bíróság a polgári peres eljárásban időközben úgy döntött, hogy a felperes nem tulajdonosa a műtárgyaknak, így nem tudja minden kétséget kizáróan bizonyítani tulajdonjogát. A restitúciós eljárás elhúzódása tehát azt eredményezte, hogy a bizonyítási teher időközben megfordult, és a minisztérium hivatkozhatott az időközben a polgári peres eljárásban hozott ítéletre is.
A hatósági ügyintézési idők átfedése, illetve a visszamenőleges hatályú jogszabályok miatt a közigazgatási bíróságnak legalábbis normakontroll eljárást kellett volna indítványoznia az Alkotmánybíróságnál, erre azonban nem került sor.
A Privatstiftung helyzetét tehát súlyosan rontotta a kormányrendelet módosításának időzítése és a két bírósági eljárás: 2016-ban a műtárgyakat ki lehetett volna adni, ha a Privatstiftung „csak“ valószínűsíti tulajdonjogát, a bizonyítási teher a magyar államot terhelte. A 2019-es kormányrendelet-módosítás értelmében már a Privatstiftungnak kellett bizonyítani minden kétséget kizáróan a tulajdonjogát.
Bírósági meghallgatás a Kúrián
Az Esterházy Privatstiftung mindkét eljárásban fellebbezett a határozat ellen a Kúriánál, amely mindkét eljárásban a Privatstiftungnak adott igazat. A Kúria mindkét eljárásban hatályon kívül helyezte a másodfokú döntést, és visszautalta a pert másodfokra. A határozatok olyan súlyos formai hibákat tartalmaztak, hogy az eljárásokat meg kellett ismételni. A polgári peres eljárás esetében szó szerint úgy fogalmaztak, hogy a másodfokú ítélet iratellenes és hiányos, egyes részei pedig ellentmondanak a logika szabályainak. Súlyos hiányosságként említették többek között a vitatott műkincsek részben téves azonosítását, valamint az ítélet és az ítélet indoklása közti tartalmi eltéréseket.
Újabb határozat a Privatstiftung ellen másodfokon
Időközben az érintett másodfokú bíróságok ismét az Esterházy Privatstiftung ellenében döntöttek, mind a polgári peres, mind a restitúciós eljárásban. A Privatstiftung megint csak a Kúriához fordult mindkét ügyben. A restitúciós eljárásban 2023. február 7-én tartották a tárgyalást a Kúrián. A Kúria felfüggesztette az eljárást és az Alkotmánybírósághoz fordult a restitúciós kormányrendelet alkalmazhatóságának kérdésében.
A kincsek állami tulajdonjogát nem erősítették meg
A polgári peres eljárásban 2023. február 22-én tartották a tárgyalást Budapesten, a Kúrián. A Kúria ugyan megerősítette a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét, amely elutasította az Esterházy Privatstiftungnak a műtárgyak tulajdonjogára vonatkozó igényét, nem erősítette meg azonban a műtárgyak állami tulajdonjogát. A Kúria azzal indokolta döntését, hogy a műtárgyak 1919-es, Fraknó Várából Budapestre történt elhurcolása időben és térben is messze esik; ebből kifolyólag a Kúria jogi szempontból úgy ítéli meg, hogy a műtárgyak nem alkotnak egységet a Fraknó Várában maradt műtárgyakkal. Az ítélet szerint ugyanezen okból nem tekinthetők azon műtárgyegyüttes részének sem, amelyet az Esterházy Privatstiftung 1994-es alapításánál a Privatstiftung vagyonába bevittek, tehát nem tartoznak a Privatstiftung vagyonához. A Kúria ugyanakkor nem támogatta a magyar állam azon érvelését, hogy az 1949-es államosítás jogszerűen történt.
Ezzel a döntéssel a Tanácsköztársaság képviselői által 1919-ben Fraknó Várából Budapestre hurcolt kincsek tulajdonjogának kérdése továbbra sem tisztázódott. Jelenleg három helyen, az Iparművészeti Múzeumban, a Nemzeti Múzeumban, valamint a Fertődi-kastélyban őrzik a műtárgyakat. Az Esterházy Privatstiftung felperesként továbbra is azon dolgozik, hogy a kérdést az összes érintett fél bevonásával folytatott tárgyalások útján rendezze, hogy a több mint száz éve a nyilvánosság és a kutatók elől nagyrészt elzárt műtárgyakat a széles nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegye.
Új eljárásra kötelezte a bíróság a magyar államot
A Fővárosi Törvényszék 2023. szeptember 26-i ítéletében – helyt adva az Esterházy Privatstiftung keresetének – megsemmisítette a magyar állam képviseletében alperesként eljárt Miniszterelnökséget vezető miniszter határozatát, amelyben elutasította a felperes Esterházy Privatstiftung Esterházy-kincsek kiadására vonatkozó kérelmét. A Törvényszék a jelenleg illetékes minisztert új határozat meghozatalára utasította.
Az ítélet azt követően született, hogy az Alkotmánybíróság 2023 júniusában kimondta: egyetlen bíróság előtt folyamatban lévő ügyben sem alkalmazható visszamenőleges hatállyal a 2013-as úgynevezett restitúciós rendelet 2019-es módosításának 2. paragrafusa, amely megfordította a bizonyítási terhet, a kérelmező terhére írva elő a tulajdonjog bizonyítását. A vitatott miniszteri határozat éppen erre a rendeletmódosításra alapult egy régóta folyamatban lévő ügyben.
Az alkotmánybírósági döntés indoklása szerint a rendeletmódosítás alkalmazása folyamatban lévő ügyekben egyértelműen alkotmány-ellenes volt, hiszen sértette a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát.
