300 évig gyűjtetett – 3 nap alatt elveszett
Az időszakos kiállítás Fraknó Várában a történelmi Esterházy család kincseiről és a száz évvel ezelőtti eseményekről mesél. A Tanácsköztársaság századik évfordulójára időzített tárlat azt a társadalmi miliőt is bemutatja, amelyben nemcsak földeket, gyárakat, kisüzemeket államosítottak, de rengeteg műkincset is elvettek jogos tulajdonosaiktól.
A kiállítás szemlélteti, hogy a fraknói várban található gyűjteményi részek szoros egységet alkotnak a Fraknói Kincs Magyarországon őrzött részeivel. A műtárgyegyüttes méltó bemutatását, kutathatóságát a művészettörténészi szakma és a kiállítást szervező Esterházy Privatstiftung (Magánalapítvány) egyaránt rendkívül fontosnak tartja.
Az ismert források alapján 6-7 ezerre tehető azon műtárgyak – többek között porcelán, bútor, ötvösművek, ékszer, fegyver, gobelin és csipke, szőnyeg – száma, amelyeknek a forradalmi kormányzótanácsa által történő ún. szocializálása, a jogos tulajdonosoktól való elvétele, a Tanácsköztársaság száz évvel ezelőtti kikiáltását követő napon, azaz 1919. március 22-én azonnal meg is kezdődődött.
Emlékezés 1919. április 1-re
A burgenlandi Fraknó Várában 300 évig gyűjtetett – 3 nap alatt elveszett címmel április 3-án megnyitott kiállítás elsősorban 1919. április elsejére emlékezik: ekkor jelentek meg Sopron és Sopron vármegye direktóriumának tagjai Fraknó Várában, hogy az ott évszázadok óta egységben őrzött műkincseket lefoglalják, az akkor hivatalos szóhasználat szerint „szocializálják”.
A több száz műtárgyból álló, felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény – amelynek zömét aranyból készült ötvösművek, drágaköves ékszerek és textíliák alkotják – azóta sem került vissza a várba.
A közel 280 darab elhurcolt műtárgy minden szempontból a műkincs jelentősebb részét érintette. A műtárgyegyüttes egyes részeit ma Magyarországon különböző helyszíneken őrzik, és a széles nyilvánosság előtti bemutatásuk, valamint kutathatóságuk nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben biztosított.
A fraknói várban látható tárlat képeken és infografikákon idézi meg a Tanácsköztársaság korszakát, bemutatja a magántulajdonban lévő műkincsek lefoglalási, “szocializálási” gyakorlatát, de látható a Fraknói kincs néven ismert gyűjtemény több jelentős és ismert darabja is. A száz évvel ezelőtti erőszakos bolsevik mintát követő birtokba vételről azoknak a míves, milliméter pontossággal az egyes műtárgyakra szabott tokoknak a kiállításával emlékeznek meg, amelyek a műkincsek katonai kísérettel történő elszállítását követően a várban maradtak. A száz éve üresen álló tokokhoz tartozó, Fraknóról elhurcolt műtárgyakat a kiállítás digitális formában mutatja be.
A Tanácsköztársaság után az Fraknói kincs sorsa a 20. századi magyar történelem éles fordulataival együtt alakult. A szocializálást követően a Tanácsköztársaság bukásával a gyűjtemény tulajdonjoga bár rendeződött, az elvitt gyűjteményi részeknek Fraknó Várába történő visszaszállítására ekkor csak óriási kockázatok mellett lett volna lehetőség. Így IV. Esterházy Miklós hirtelen bekövetkezett halálát követően, a gyűjteményt őrző budapesti Iparművészeti Múzeum akkori igazgatója már IV. Miklós herceg fiával, a birtok igazgatását mindössze 19 évesen átvevő, V. Esterházy Pállal kötött letéti szerződést, hosszas tárgyalások után, 1923-ban. Ezt a lehető legszélesebb körű, vis maior helyzetekre is kiterjedő állami garanciavállalást is magába foglaló szerződést a Magyar Állam nevében a korszak nagyformátumú művelődéspolitikusa, Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter is aláírta.
A második világháború és a kommunista diktatúra újabb fordulatokat hoztak a műkincsek 20. századi sorsában, mely fordulatok nagy kihívások elé állították polgári gondolkodású V. Pál herceget.
Az Esterházy Privatsiftung szerint a műkincsegyüttes jogi helyzetének rendeződése nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy a gyűjtemény méltó körülmények között, a maga teljességében a nagyközönség és a tudományos kutatás számára ismét hozzáférhetővé váljon. Az Esterházy Privatstiftung vezetőségének, a magánalapítványt a ’90-es évek első felében megalapító Esterházy Melinda, mint V. Esterházy Pál özvegye és általános örököse által meghatározott feladata és kötelessége a kulturális javak megőrzése, azok kutathatóságának és lehető legszélesebb körű nyilvánosság részére történő bemutatásának biztosítása. Ezen küldetéstől vezérelve az Esterházy Privatstiftung az egyes gyűjteményi részek jogi egységének helyreállítására törekszik, tiszteletben tartva a műtárgyak magyarországi védettségét.
Új érdekességek a kiállításon 2021-ben
2021 folyamán a kiállítás a történelmi kincstár további válogatott műtárgyaival és a levéltár történelmi fotóival, valamint dokumentumaival bővül. A műtárgyak kontextusba kerülnek 1919 történelmi eseményeivel, és még hatásosabban mutatják be, milyen szimbolikus jelentése is van a tárgyak elhurcolásának. A Tanácsköztársaságnak a mai Burgenland területén lezajlott eseményeivel kapcsolatos legújabb kutatások pedig a Fraknó Várában történtek összefüggéseit világítják meg.