Beethoven zongoraverseny ciklus II

Beethoven öt nagy zongoraversenye 24 órán belül: egyedülállóan intenzív, nagyszerű élmény a közönség számára, egyben olyan kihívás is, amelyre nem sok zongorista képes. A nemzetközileg elismert koreai muzsikus, Sunwook Kim ezek közé tartozik – sőt, kettős szerepben vállalja ezt a feladatot: szólistaként és a Chamber Orchestra of Europe karmestereként.

Mozart zongorista kezei alatt a zongoraverseny a bécsi klasszika legambiciózusabb hangszeres műfajává nőtte ki magát – de már a fiatal Beethoven is tudta, hogyan lehet érvényesülni a nagyhatalmú példakép mellett, hogy aztán a zongoraversenyt addig nem ismert magasságokba vezesse. Pompa és lendület, tragikum és szellemesség, intimitás és dráma: Beethoven öt zongoraversenye a zongora és a zenekar a klasszikustól a romantikáig nyúló párbeszédének egész világát felöleli.

A zongoraversenyek első ciklusához további információt ide kattintva érhetnek el.

Vegyük a drámai hangvételű, a sötétségből a világosságba átvezető harmadik zongoraversenyt, vagy az ünnepélyesen ragyogó, ötödiket, melyben freskóképként egyesülnek a pompa, a bensőségesség és a táncos lendület: Beethoven öt zongoraversenye egy-egy jellegzetes művet takar, a virtuóz szólista és az ékes zenekar szólamai váltakoznak, és összjátékukban a hangok egyedi történetté formálódnak. A 3. a sorsdöntő c-moll hangnemben íródott zongoraverseny elég viharos: a fináléban szeszélyesen és lázadóan visszatérő c-mollt égő pátosz, lázadás, vad csatározások és fájdalom, majd elbűvölő könnyedség előzi meg, végül aztán minden feszültség a vidám C-dúrban oldódik fel. Beethoven heroikus, 5. (Esz-dúr) zongoraversenye imitt-amott ugyan borús hangvételt vesz, de lényegében egyre ragyogóbb győzelmi ünnepléssé alakul, a régi, a zongorát és a zenekart virtuóz versenyben látó versenymű-elv megfordul, és a két partner együttesen aláveti magát az őket egyesítő szimfonikus elvnek.