A szépség szeretete

Gustav Mahler feleségének, Alma-nak szánta ajándékba a Rückert-dalok utolsó darabját, A szépség szeretetét. A kottalapokat szándékosan a kedvese által oly kedvelt és gyakran játszott Wagner Siegfried-zongorakivonatának lapjai közé rejtette el, hogy az ott találja azt meg. Az intimitás, a bizalom és természetesen a zenei hozzáértés magától értetődő, mikor egy másik házaspár, jelen esetben nem kisebb nagyságok, mint Magdalena Kožená és Sir Simon Rattle interpretálják az említett dalokat. Az egyszerű népdalok és táncok nélkül elképzelhetetlenek lettek volna a koncerttermek nagyszerű zeneművei. Az est folyamán Rattle és Kožená az Európai Kamarazenekar kíséretében zenei felfedezésre invitálják hallgatóságukat és ki tudja, talán még egy-két eddig ismeretlen összefüggést is feltárnak. Böhmország volt a bölcsője mind Mahlernek, mind pedig Antonín Dvořáknak, ez utóbbi Scherzo capriccioso op. 66 darabja csendül fel a program folytatásában. A zeneszerző varázslatos művében összes zeneszerzői tudását bevetve mutatja be a sziporkázó ritmusokat és szárnyaló dallamokat. Bartók Bélában is egy egész más zeneszerzőt tisztelhetnénk, ha nem tanulmányozta és gyűjtötte volna népe és környezete népzenéjét. Az est záródarabja az az új zenei fejezetet nyitó, dallamos és drámai, egyben gyengéd és monumentális C-dúr “Nagy” szimfónia, melyet jóval szerzője, Schubert halála után találtak csak meg.