Vonósnégyes

Ezzel egyidejűleg azonban egy másfajta vágyakozás is áthatja ezt az illusztris szereposztású kamaraversenyt: a gyász és a vígasztalódás. D-Esz-C-H, ezek már Sosztakovics nevének iniciáléi zenébe átültetve. A sors komor motívumaként ezek a hangok határozzák meg 8. vonósnégyesének első tételét is. A dühtől szétrobbanó Scherzo, mániákus ismétlésekkel teletűzdelt táncmuzsika. Önidézetek és háromszor ismétlődő, fagyos hangulatú kopogtatás: a disszidensek közötti, a KGB besúgók jelenlétére figyelmeztető jel. Aztán még fagyosabb hangulat és kétségbeesés következik: az 1960-ban, a háborús bombázásoktól még mindig súlyosan megrongált Drezdában tett látogatás után komponált, hivatalosan "a fasizmus és a háború áldozatainak" szentelt mű a Szovjetunióban élő emberek nyomorúságáról is szól - és ma aktuálisabbnak tűnik, mint valaha. Jól kiegészíti a koncertprogramot Puccini Krizantémok vonósnégyese, melynek témáját a zeneszerző később a Manon Lescaut-ba is beépítette: a krizantém a halálon túlmutató szerelem – egyben beteljesületlen vágyakozás – szimbóluma.