Herbstgold
LISZTOMANIA - Muzsika és líra
Ahogy a matróznak szüksége van a fregattjára, úgy van szüksége az arabnak a lovára – a virtuóznak pedig a zongorára, írta egykor Liszt Ferenc. Liszt az "ördög hegedűse", Niccolò Paganini játékának hatása alatt, az ő zenéjét a zongorán utánozva, csodagyerekként indult, majd Európa-szerte szenzációt keltve jutott be a legelőkelőbb szalonokba és körökbe. Méghozzá démoni figuraként, a "zongora Paganinijeként", hullámzó sörénnyel dübörgve vagy éppen gyengéden simogatva a billentyűket - és tucatjával ájulásba ejtve a hölgyeket.
Liszt ezzel a leplezetlen túlfűtöttségével felülmúlta a grandiózus nyugalmat és kifinomultságot sugárzó versenytársait. Így például Sigismund Thalberget, akivel 1837-ben Párizsban egyfajta zongorapárbajt vívott... Hány cirkuszi attrakcióra és kötéltáncra van szükség egy zeneműben? Vajon a technikai bravúr egyszerűen csak az érzelmes játék fordítottja? Hol a határ a virtuóz öncélúság és a zenei kifejezés között? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszegetnek folyamatosan a zeneművészetben. Az eredeti és határokat feszegető zenéjéről ismert, és nemzetközileg is elismert zeneszerző, Szergej Dreznin új, Lisztománia című művével szórakoztató módon vet fel hasonló kérdéseket. A közönség elkápráztatásáról a hegedűművész Julian Rachlin és a hollywoodi színészlegenda, George Hamilton mellett felsorakozó szereplőgárda gondoskodik.