Herbstgold
Kettesben
Mindketten sztárok a maga nemében – de ennek ellenére Julian Rachlin hegedűművész és Kirill Gerstein zongoraművész tanúbizonyságot tesznek arról ezen az estén, hogy az egész még mindig több az egyes részletek összességénél, hiszen a kamarazenélés nem a harcias önmegvalósításról, hanem a művek reflektorfénybe helyezéséről szól. Klasszikus példa erre Ludwig van Beethoven, Szonáta hegedűre és zongorára (c-moll), (Nr.7.), op 30, az orosz cár tiszteletére írt trió középső darabja.
Az este folyamán még három másik komponista a századforduló környékén, mindössze három évtized alatt megszületett műve csendül fel, melyek egész különböző léptékben vágyakozva ingadoznak a késő romantika és a modern irányzatok között: a 23 éves Richard Strauss óriási technikai felkészültséget igénylő és csodásan pörgő Esz-dúr szonátája, Claude Debussys tematikailag szigorúan kidolgozott, kései, az 55 évesen bekövetkezett halála előtti utolsó évből származó műve, valamint Anton Webern Négy darab hegedűre és zongorára, op. 7, aforisztikusan csillogó, aprólékosan kiegyensúlyozott miniatúrái.