Várvezetés a fegyvertár megtekintésével

Európa egyik legnagyobb, magánkézben lévő fegyvergyűjteménye – az egykori hercegi fegyvertár – az Esterházyak katonai hagyományairól tanúskodik. A gyűjteményben a harmincéves háborúból, s törökök elleni harcokból, Mária Terézia korából és a Habsburg Birodalom Napóleon elleni csatáiból származó számos fegyver és felszerelési tárgy tekinthető meg.

A várkápolna, az oratórium, a történelmi várkonyha és a lenyűgöző kút felejthetetlen élményt nyújtanak az Esterházy család és a váruk megismerése során.

Győztes csaták és koronázások

A XVII. század elejétől a XIX. század végéig terjedő időszakot átölelő kiállítás kiemelkedő tárgyaira a koronázási zászlókra, korabeli levelezésekre és az Európában egyedülálló üveggránát gyűjteményre fókuszálva ismét több újdonsággal és érdekességgel ismerteti meg az odalátogatókat.

Király koronázások

A megújult gyűjtemény vitathatatlanul legérdekesebb és egyben legbecsesebb tárgya a magyar koronázási zászló. A lenyűgöző méretű koronázási zászló a magyar történelem eddig ismert legkorábbi, eredetiben fennmaradt koronázási országzászlaja, Ezen éppen az a magyar államcímer látható, mint napjainkban minden magyar ember hivatalos iratain, azaz az osztott címerpajzson a vörös-ezüst vágások, illetve a zöld hármas halmon álló ezüst kettős kereszt, a pajzs tetején a Szent Korona egyik legszebb XVII. századi ábrázolásával.

A koronázási zászlóvívők a Magyar Királyság vezető arisztokrata családjaiból kerültek ki, őket a nádor és a királyi udvarmester nevezte ki. A XVII. századból származó Szent István koronát ábrázoló Magyar Királyság koronázási zászlaját Esterházy Miklós (1583-1645), 1625-től Magyarország nádora és a király helyettese vitt II. Ferdinánd császár és magyar-cseh király 1618. július 1-i koronázásakor.

A másik frissen bemutatott büszkeség a magyar trónt ténylegesen sohasem betöltő Habsburg IV. Ferdinánd király 1647. június közepi pozsonyi koronázási ceremóniáján – a nádorfi, Esterházy László által – vitt Horvátország-zászló. Ez a történeti horvát állam eddig ismert legrégebbi, fennmaradt állami lobogója.

A szerb koronázási zászlót 1655-ben Esterházy Pál vitte, amikor I. Lipótot Szerbia kiralyává koronázták.

Kevesen tudják, hogy a koronázási zászlót vívője a ceremónia után meg is tarthatta. Így a becses darabok Esterházy Miklósnak, Esterházy Lászlónak és Esterházy Pálnak köszönhetően kerültek a fraknói vár kincstárába.

Pálffy Géza professzor, a legek zászlóinak, a a fraknói koronázási zászlóknak lelkes kutatója számol be a zászlókkal kapcsolatos lebilincselően érdekes kutatási eredményeiről a Sugólyuk című adás következő bejátszásában az 50. perctől.

Győztes csaták

Esterházy Miklós és Pál nádori pozíciója megkövetelte, hogy állandó, 300 fős hadsereget tarsanak fönt muskétások formájában, akik 1640-től kezdve Fraknón állomásoztak. Így az Esterházy család mindig kivette részét nem csak a család, hanem az ország területeinek védelmezéséből is. Különösen igaz ez a török fenyegetettség idejére, a „szerencsétlen török háborúra”, amiben csak a grófság területén, több mint „10.000 lélek odaveszett”, emlékszik vissza Esterházy Pál herceg emlékirataiban.
Esterházy Pál az 1663 és 64-es , a törökök ellen folytatott összes ütközetben ott volt a költő Zrínyi Miklós oldalán. Első katonai szereplésének győzelmi emlékét, egy janicsár puskája agyarára vésett mondatot „Magam nyertem Fehérvárnál az első harczomon” a fraknói fegyvertár mindmáig őrzi.
Esterházy Pál ott volt Bécs 1683-as ostrománál a várvédők között a török ellen harcolva. Harcainak történelmi jelentőségéről III. Szobieszky János lengyel királlyal folytatott levelezése is tanúskodik.

Az évszázadok hosszú harcainak köszönhető a fegyvertechnika fejlődése is, és ezt a fejlődést mi is nyomon követhetjük a gyűjteménynek köszönhetően, ismerkedhetünk az elöltöltős kanócos, keréklakatos és kovakős puskákkal vagy különböző harci gépek, mint például a rakétavető egyik elődjének rajzaival is.
Kevesebb mint 100 év alatt tökélesítették például a rendkívül alattomos hatású kézi üveggránát technikáját. A várban fellelhető, ilyen mennyiségben egyébként ritkaságszámba menő üveggránát gyűjtemény nagy része feltehetőleg a közeli Kőszegi hegységben található saját tulajdonú műhelyében készülhetett. A gránátokhoz pontos feljegyzéseket is megőriztek, melyek megemlítik például, hogy nem csak az volt veszélynek kitéve, akire dobták a gránot, hanem maga a gránátvető is állandó élet halál között lebegett, akkoriban ugyanis még kiszámíthatatlan volt a gránátok hatótávolsága.

De találkozhatunk itt az Esterházy hadtörténetet bizonyító más tárgyakkal is, így például az egyes csatákból származó, többek között a hétéves háborúból származó zsákmányokkal is: szablyákkal, sisakokkal, díszalabárdokkal és gránátos süvegekkel, valamint porosz tábornoki és legénységi sátorral, ez utóbbin még a mai napig fellelhetők például a megszerzésükkel járó vérmonyomok.
A napóleóni háborúkban tanúsított jeles hadviselést olyan emléktárgyak őrzik, mint például 32. számú gyalogezred zászlajának egy foszlánya, melyet 1813. október 16-án a lipcsei csatában Rigó Ferencz őrmester hősiesen megmentett vagy franciáktól zsákmányolt ezüst dísszablyák, valamint egy nem kisebb méltóságtól, mint az angol Lord Nelsontól származó szablyahüvely.

Lenyűgöző tárlatvezetés magyar hadtörténeti kincsek között

A "Győztes csaták és koronázások" című kamara kiállítás további büszkeségei az Esterházy hercegek díszfegyverei, rendjelei és válogatott vadászfegyverei. A tárlatvezetés részeként még megtekinthető a várkápolna, a történelmi várkonyha, és a lenyűgöző ágyúarzenált felvonultató pince. Végezetül pedig belenézhetünk a 142 méteres kút szédítő mélységébe.