A tündérbirodalom újrafelfedezése
Johann Wolfgang Goethe 1812-ben megjelent Költészet és valóság című önéletrajzának első kötetében az Esterházy tündérbirodalomról ír. Ezt az elnevezést gyakran félreértették, és az Esterházy család mesés vagyonára történő utalásként értelmezték. Noha a tündérbirodalom megjelölés „csak” az Esterházy Miklós herceg megbízásából elkészített ünnepi dekorációra vonatkozott, az egykoron bámulatos műgyűjtemény és a hatalmas földbirtok mind mai napig okot adhat erre a kissé túlzó interpretációra.
A család befolyásos helyzetének és kivételes mecénási tevékenységének kifejezőeszközei az Esterházy hercegek hatalmas tudományos és művészeti gyűjteményei voltak. A „tündérbirodalom hercegei” a XVI. század elejétől kezdődően mesés műgyűjteményre tettek szert: gyűjtötték, megvásárolták, elajándékozták, adományozták, csináltatták és megőrizték a műkincseket. Gyűjteményeikben a kincsek, a zenei művek, a festészeti, grafikai, szobrászati, kertművészeti és az étkezési kultúrával kapcsolatos alkotások éppúgy megtalálhatók voltak, mint a fegyverek, az uniformisok, a könyvek vagy az ásványok. A gyűjtemények összeállítását egyaránt jellemezte a dilettantizmus és a szisztematikus gyűjtés, a maradandó értékek megszerzése és a nagyvonalú adakozás.
A gyűjtői tevékenység 1840 körül tapasztalható megtorpanását, a műkincsek a magyar állam részére történő adományozását, az igen behatárolt mértékű gyűjteményi védelmet, valamint a XX. században elszenvedett háborús veszteségeket követően az Esterházy Alapítványok 1992-es megalapítása nagy előrelépést jelentett a hercegi gyűjtemények újrafelfedezése felé. A restaurálási munkák, tudományos kutatások és a családi ékszerek hozzáférhetőbbé tétele elősegítik, hogy az Esterházy tündérbirodalom ismét kézzelfoghatóvá váljék a világ minden tájáról érkező látogatók és a szakma képviselői számára.