Esterházy IV. Pál herceg
Esterházy IV. Pál herceg, aki Léka várában született, első felesége halála után a vesztfáliai Dülmenben Margarethe von Trauttmansdorff grófnővel kötött házasságot.
Elődeihez hasonlóan diplomáciai pályára lépett, 1864-ben Londonban attaséként, egy évvel később a vatikáni Szentszéken követként tevékenykedett. Az 1867-es kiegyezés és az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulása után a magyar érdekeket képviselte. Aktívan részt vett a politikai életben, 1869-ben a kapuvári körzet képviselőjeként az országgyűlés tagja lett.
1871-72-ben Moson, 1872-1894 között Sopron vármegye főispánjává nevezték ki. Az örökséget apja, Esterházy III. Miklós halála után, 1894-ben vette át. A családi birtokok azonban életének nagy részében - 1865-től haláláig – végrehajtási zárlat alatt álltak.
Számos kitüntetéssel ismerték el munkáját. Kinevezték, titkos tanácsossá, emellett megkapta az Osztrák Császári Lipót és az Aranygyapjas rendet is, ez utóbbit 1898-ban, halála előtt két évvel.