Esterházy II. Miklós herceg
Esterházy II. Miklós 29 évesen lett örökös és családfő. 1792-ben II. Ferenc német-római császár (aki I. Ferenc néven magyar király is volt) koronázóküldöttségének volt tagja. Az ő idejében került a bajorországi Edelstetten grófsága a család birtokába, ezáltal megkapta a birodalmi hercegi címet is.
1809-ben Napóleon felajánlotta, hogy Magyarország királyává teszi. A herceg elutasította az ajánlatot. Hogy ez a döntés az Esterházy-család Habsburgok iránti hagyományos lojalitásából, politikai széleslátókörűségből vagy a becsvágy hiányából eredt, ma már nehéz kideríteni. A Bécsi Kongresszus ideje alatt nagyvonalú vendéglátóként bécsi városi palotájában egész Európából fogadott diplomatákat.
Életstílusa hasonló volt nagyapjáéhoz, Fényes Miklóséhoz. Műkincseket gyűjtött, költséges életvitelt folytatott, szívesen vette magát körül az élet szép dolgaival. 1795-ben az ő idejében került Haydn ismét az (újraalapított) udvari zenekar élére, a kismartoni kastélyt pedig alapjaiban újíttatta meg. Részt vett többek között a bécsi Burgtheater és a Theater an der Wien építkezésében is.
Tevékenysége elsősorban kulturális területen említésre méltó. A művészet minden területéről gyűjtötte a tárgyakat. A képgaléria, a rézmetszetek és rajzok, a gazdag és jól rendezett könyvtár gyűjtői szenvedélyének jól látható bizonyítékai.
A kismartoni kastély klasszicista stílusú átépítésével Charles Moreau francia építészt bízta meg. A tervekben eredetileg egy operaház és egy galéria is szerepeltek, ezek azonban nem készültek el. A kastély barokk kertjét angolparkká alakították át. Esterházy II. Miklós 1833-ban, a lombardiai Como-ban hunyt el.