Tizenhárom láda: a kezdet
A fiatal, ambiciózus és egye ismertebb Esterházy Miklós gróf (1583-1645) a család első ismert műgyűjtője. A Pozsony környékéről származó család különc tagjának pozíciója a XVII. század elején váratlanul megerősödött: a galántai apai birtokról hitviták miatt elűzött grófot a király formális képviselőjévé nevezték ki a törökök által megszállt Magyarországon. Bölcs házasságkötésével és uralkodója iránt tanúsított konzekvens lojalitásával Esterházy Miklós lefektette a hatalmas Esterházy-vagyon alapkövét.
Magyarország nádoraként 1625-tól a király helytartójához méltó udvart tartott a Lackenbachi kastélyban. A nagy reneszánsz kerttel körülvett előkelő kastély nagy hatású teológiai kör találkozóhelyévé vált. A kastélyban Miklós gróf megalapította a Bibliotheca Esterhazyana névre keresztelt hatalmas könyvtárat, melynek polcain a jelentősebb magyar könyvtárak állományai voltak fellelhetők. Az egymás mellett sorakozó, a felekezeti fősodornak ellentmondó és a reformáció nézeteit tükröző írások az európai vallásháborúk idején Magyarországon tapasztalható liberális hangulatot bizonyítják.
Ugyancsak Miklós gróf alapította a Fraknó várában máig is megtekinthető Esterházy-kincstárat, mely az arany- és ezüstművészet remekeiből, valamint díszes órákból áll. Ezen a helyen található az 1621-ben Miklós gróf által zsákmányolt oszmán díszsátor is, mely műfajának egyik legnagyobb darabja.