Az ítélet

Mintegy 280 tárgyra tegyék rá a kezüket – aranytárgyakra, ékszerekre és textíliákra. A zsákmányt Budapestre, közgyűjteményekbe szállították, majd a Tanácsköztársaság bukását követő tulajdonjog visszáállítás után, azokat Esterházy IV. Miklós, Pál herceg édesapja magyarországi múzeumi letétbe helyezte.

A letéti szerződés értelmében az Esterházy-kincseket 1920-tól az Iparművészeti Múzeumban helyezték el. Ezt a szerződést Miklós herceg 1920-bean bekövetkezett halála után, fia, Pál herceg 1923-ban meghosszabbította. 1944-ben azonban amiatt, mert kezdetben a pesti oldalt sokkal erősebben bombázták, Pál herceg úgy döntött, hogy biztonságosabb helyen lennének a kincsek a Tárnok utcai palota 15 méterrel a föld felszíne alatt található pincéjében. Ezért 1944 decemberében Hárich János levéltáros Pál herceg megbízásából oda szállíttatta az addig az Iparművészeti Múzeumhoz tartozó Nemzeti Múzeumban tárolt kincseket.

„1944-ben én voltam az Esterházy-család levéltárosa. A hitbizomány ura, valószínűleg jogtanácsosai befolyására, úgy határozott, hogy a Nemzeti Múzeumban lévő és kiállítási letétként kezelendő ún. fraknói kincseket a veszélyeztetett időkben nem hagyja a múzeumban, hanem maga helyezi biztonságba .„ kihallgatási jegyzőkönyv idézet Hárich János vallomásából, 1949. évi január hónap 18. napján.

Pál herceg és ekkorra a romeltakarítók már majdnem elérték a Tárnok utca 1948. november 28-ától rendőrhatósági őrizetben állt, 9-11-13 alatti palotájátt. Ezért december 14-én Pál herceg titkárával, Horváth Gáborral és ügyvédjével, Dr. Nagyfejeő Józseffel felkereste Voit Pált, az Iparművészeti Múzeum igazgatóját, hogy tájékoztassa őt az Esterházy-kincsek hollétéről, és arról, hogy nem tudja milyen kár érte azokat.

1948. december 23-án az állambiztonsági hatóság minden indok megnevezése nélkül elhurcolta Pál herceget József körúti otthonából, ahol ezután még késő estig házkutatást tartottak. Valutaüzérkedés, valamint a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vádjával a Mindszenty per IV. rendű gyanusítottjaként ültették a herceget a vádlottak pajdára.

Érdekes mellékszál, hogy a herceg 1949-es januári kihallgatásával egyidőben Kádár János akkori belügyminiszter elrendelte az 1944-ben a Nemzeti Múzeumból elszállított Esterházy-kincsek ügyében valamennyi érintett kihallgatását. Ezeknek a kihallgatásoknak az eredményeként Ortutay Gyula kultuszminiszter Hárich János, az Esterházy alkalmazásában állo levéltáros letartóztatását javasolta január 31-én Kádárnak.

A Mindszenty-per 1949. február 3-5. között zajlott le. Esterházy Pált február 4-én reggel hallgatták ki, ahol január 13-i, betanult vallomását kellett előadnia. A február 8-i ítélethirdetés értelmében 15 évi fegyházbüntetésre, emellett mellékbüntetésként 10 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére, valamint privát vagyonának elkobzására ítélték. Külön tárgyalásban hat évi fegyházbüntetésre ítélték a herceg titkárát, Horváth Gábort is, akit részben tanúként szerepeltettek a Mindszenty perben.

A Mindszenty letartóztasát végző AVH-s különítmény vezetője, Décsi alezredes Esterházy Pál elítélése után két nappal, 1949. február 10-én nemcsak a herceg egykori levéltárosát, Hárich Jánost, hanem Jánossy Dénest az Országos Levéltár volt főigazgatóját is letartoztatta. A Tárnok utcában megtalált sérült Esterházy-kincseket az Iparművészeti Múzeumba szállították. Voit Pált, az Iparművészeti Múzeum igazgatóját és munkatársát Csernyánszky Máriát pedig még 1949 júniusában eltávolították a múzeumból.

1956. október 23-án diákok békés felvonulást szerveztek Budapest utcáira, és demokratikus változásokat követeltek. Október 30-án kiszabadították a fogságból Mindszenty bíborost, és Pált is hamarabb kiengedték a börtönből, akinek első útja a feleségéhez vezetett.