Az Esterházy-kastély

Az 1652-es vezekényi csatában elesett Gróf Esterházy László után az öccs, Pál lép bátyja örökébe, aki 1663 és 1672 között rezidenciává építteti át a várat, mert az kinézetében a legkisebb mértékben sem felelt meg a főúri lakhelyekről alkotott elképzeléseinek. A tervek elkészítésével a lombardiai Comóból származó Carlo Martino Carlone mestert bízta meg. A végső kivitelezés azonban valószínűleg Filiberto Luchese udvari építész terveire támaszkodott. A vár átalakítása nyomán – amely szinte felért az épület újjáépítésével, és közel tíz évet vett igénybe – az épület elnyerte azt a formáját, amelyet az udvari rész és a főhomlokzat mind a mai napig megőrzött. A módosítások lényegében a palota ívét érintették, továbbá abban álltak, hogy a középkori körfal külső és belső oldalához egy koszorút illesztettek, amely párhuzamosan elrendezett szobák sorából állt.

Az északi szárnyban egy nagy termet alakítottak ki, ami miatt a teljes régi körfalat el kellett távolítani. A régi tornyokat keskeny helyiségekkel vették körül, és rézborításos kettős hagymakupolát helyeztek rájuk. Az átépítési munkálatok során a pinceszintet is kialakították, amely az új tornyok alatt is megépült.

A főhomlokzat és a négy udvari homlokzat is egységesült. Az első emeletet egy óriási toszkán pilaszterrend fogta össze egy egységgé. A főfront különösen hangsúlyossá vált a félemeletnél elhelyezett, magyar hadvezéreket ábrázoló mellszobrok által, amelyek között középen Miklós nádor és Esterházy Pál mellszobra található. Az utcai homlokzat feltételezhetően szürkére, fehérre és rózsaszínre, az udvari homlokzat pedig szürkére, kékre, valamint fehérre volt festve. A kastély csak a XIX. században kapja mai egységesen sárga színét.

A gazdag stukkódíszítést a felső-itáliai Andrea Bertinalli mester készítette. Többek között tőle származnak a főhomlokzat, valamit az udvari homlokzat párkányzata alatt és a kastélyudvar pilasztereinek talpazatán található torzfejstukkók is. A barokk korban népszerű torzfejstukkódíszekről számos legenda kering. Az egyik szerint a rossz szándékú és önző udvari tisztviselők visszatartották a stukkókészítőket megillető munkadíjat, és azt saját szórakozásukra költötték. A keresetüktől megfosztott művészek pedig bosszúból e tisztviselők – grimasztól eltorzult – arcait örökítették meg.

A kastélyt mély vízárok vette körül, melynek külső bélésfalainak vastagsága akár a négy métert is elérte. A kastély egyetlen bejárata az előtérből a kastélyudvarba vezető felvonóhíd volt.

Már a következő évben szükségessé váltak bizonyos javítási munkálatok. 1680-ban például a tetőfedésére szolgáló, de már megrongálódott zsindelyeket cserélték tetőcserépre, de éppígy javításra szorultak a kastélyárok balusztrádjai és az ablakok is. Az 1683-as törökellenes harcok azonban valamennyi elvégzésre váró munka kivitelezését megakadályozták.


Az érett barokk és a késő barokk korszaka nem hagy jelentős nyomokat a kismartoni kastélyon. Az ebben az időszakban végzett átalakítások elsősorban a belső tereket és a lépcsőházakat érintik. A helyiségek nagy részét új padlóval, kályhákkal és stukkómennyezettel látták el. A kastélyban végzett egyetlen nagyobb építési munkálat során mindkét lépcsőház felújításra került, amelyek így a XVIII. század közepére elnyerték mai formájukat.

Esterházy Antal herceg rövid kormányzása ellenére (1790-1794) említésre méltó építményt emeltetett: a hercegi istálló- és főőrségi épületet. Az épület a kastéllyal szemben található, és két különálló szimmetrikus szárnyból áll, amelynek homlokzatát egy hatalmas toszkán oszlopsor alkotja. A bal oldali keleti szárnyban kerültek kialakításra a hátas- és hámaslovak istállói, valamint a szekérvár. A jobb oldali szárny adott otthont a hercegi gránátos főőrségnek.

Ezt követően betemették kastélyárkot, amelyet már régen nem töltöttek fel vízzel, és megépítették az így alacsonyabbra került kastélytérre vezető lépcsőrendszert is.

A kastély számára II. Miklós, Esterházy Antal herceg fia uralkodása alatt következik el a második fénykor. Rezidenciája klasszicista stílusban történő átépítéséhez és kibővítéséhez sikerül megnyernie a francia Charles Moreau építészt, aki a forradalmi klasszicizmus egyik legismertebb képviselője. Moreau csak a barokk épület központi részét kívánta meghagyni, a kert és a kastélytér felőli oldalra modern helyiségeket, a keleti és a nyugati oldalhoz pedig egy-egy háromemeletes oszlopcsarnokos épületet tervezett. A keleti épület a színháznak és az operának, a nyugati bővítés pedig az Esterházyak képtárának adott volna helyet. A tervezett hozzáépítésekkel a kastélyfront hossza háromszorosára növekedett volna. A kastély kert felőli oldalának átépítése 1803-ban kezdődött Ehmann hercegi építész vezetésével. A park felőli két tornyot részben lebontották, majd újra felhúzták, ezután mind a négy torony egységes alacsony sátortetőt kapott. A két északi torony között a mai Haydn-terem előtt került kialakításra a kertre nyíló terem. Moreau hatalmas, húsz korinthoszi oszlopon nyugvó oszlopcsarnokból álló bejáratot épített, amelyhez mindkét oldalon egy-egy tágas felhajtó csatlakozott.

1809-ben azonban a Moreau által elképzelt projekt munkálatait le kellett állítani, mivel a franciák elfoglalták Kismartont. A herceg napóleoni háborúk során keletkezett nagy adósságai, valamint a tömérdek pénzt felemésztő életvitele miatt a kastély további átépítésére nem nyílt lehetőség. A jelenlegi létesítmény ezért csak töredékében tükrözi az eredeti grandiózus terveket.
Renoválási munkálatok a XIX. század végén

A XIX. század végén olyan felújítási munkálatokba kezdenek, amelyek az utcai szárny első emeletén található reprezentációs célú helyiségek nagy részének mai megjelenésére is hatással vannak. A kastély barokk és klasszicista külső stílusjegyein alig változtatnak. A XX. század első évtizedeiben sem történik említésre méltó változtatás.

Az 1945. év azonban gyökeres változást hoz a kastély rendeltetését illetően. A II. világháború utáni megszállás időszakában ugyanis az elkövetkező 10 évre a kastély épületében kap helyet a burgenlandi tartományi kormány hivatala, majd később a tartományi bíróság is. A burgenlandi tartományi kormány a történelmi épület fontosabb részeit 1969-ben bérbe veszi.

Az Esterházy-kastély Burgenland legjelentősebb kulturális műemléke. A fényűzően berendezett pompás termekben valósággal megelevenedika hercegi múlt és az Esterházyak udvari élete. A kastély még ma is a kulturális élet centrumának számít: az épület különböző ünnepségek és társadalmi események pazar színhelye. A 2010. január 1-jei átvétellel a kismartoni kastély 40 év után újra az Esterházy Magánalapítvány kulturális központjává és kiemelt rendezvényhelyszínévé vált, ahol a világ különböző részeiről érkező látogatók gazdag program- és rendezvénykínálatból válogathatnak.