Karrier
„A színpadot mintha friss fuvallat járta volna be Ottrubay Melinda, a fiatal balerina táncának köszönhetően..."
A párizsi képzés rendkívül hasznosnak bizonyult, és jelentős mértékben meghatározta karrierje későbbi állomásait, hiszen új, fontos szerepek előadását tette lehetővé Melinda számára. A tizenöt éves lány 1935. november 20-án mutatkozott be szólótáncosként. Léo Delibes „Syilvia” című balettjében az erényes vadásznő és nimfa címszerepében a sajtót és a közönséget egyaránt meggyőzte.
Fiatalsága ellenére Melinda meg tudta állni a helyét az Operaház három másik nagy szólótáncosnője, Szalay Karola, Bordy Bella és Vera Ilona mellett, és 1936. július 1-jén címzetes szólótáncosnővé nevezték ki. 1936 októberében a bayreuthi Liszt Ferenc-emlékhét keretében először lépett fel szólótáncosként a magyar határon túl. Melinda meg tudta szilárdítani helyét az Operaház együttesén belül, és a társulat egyre fontosabb tagjává vált.
Ezenkívül 1936-ban ismét ösztöndíjat kapott, most 300 pengő értékben. Az újságírók is egyre inkább felfigyeltek szerepmegformálásaira, Melinda kisugárzását és táncának intenzitását a legendás orosz balerina, Anna Pavlova képességeivel hasonlították össze:
„Tökéletes táncképek követték egymást elegáns beállításokban. Ahogy az első csoport élén megjelent az elragadó Ottrubay Melinda, finom és költői kecsességével, csillogó technikai virtuozitásával a cári balett fényes korszakát és Anna Pavlova szellemét idézte meg.”
