Szerelmi szemelvények

Johann Wolfgang von Goethe Egmont című szomorújátéka a hollandok szabadságharcáról szól, amelyet a 16. században folytattak a spanyol uralom ellen. Goethe határozott háttérzenét kívánt, filmzenére emlékeztetőt – például amikor Egmont fogdában töltött éjszakáját, vagy szeretett Clare-jének halálát kellett hangokba foglalni. S bár a címszereplő elbukik, a szabadság eszméje felülkerekedik, s ez igazi győzelmi szimfónia után kiáltott. Beethoven több mint húsz évvel a darab ősbemutatója után, egy bécsi elődásra készítette el az elvárásoknak megfelelő partitúrát. Egmont és Clare beteljesületlen szerelme a nagy érzékenységgel összeállított koncertprogram két másik instrumentális darabjában is visszaköszön: a nagy Beethoven-rajongó és romantikus szenvedélyektől fűtött Hector Berlioz Rómeó és Júlia című drámai szimfóniájában, valamint a kortárs Jörg Widmann 2010-ben komponált szerelmi dalában, amely kamarazenei hangszerelésben „Paradicsomként és kígyófészekként ábrázolja a szerelmet” – ahogy a szerző fogalmaz Az Egmont személyes drámáját és politikai túlfűtöttségét Beethoven csodálatos hangterjedelmű, lírai hegedűversenye ellensúlyozza: az ünnepelt hegedűművész, Lisa Batashvili és a Chamber Orchestra of Europe a népszerű, fiatal karmester, Robin Ticciati vezényletével az érzelmek széles amplitúdóját ígéri.