Barokk hangpompa Angliából

A kalapácsorgona ünnepelt virtuóza, egyben a karmesteri pálcát is magához ragadó Kristian Bezuidenhout és a Freiburgi Barokk Zenekar ezen a második koncerten Henry Purcellnek (és Orpheus Britannicus kötetében foglalt dalainak) Georg Friedrich Händelre gyakorolt hatását mutatja be. Purcell nem élt sokáig – csak egy évvel több jutott neki, mint később a szintén fiatalon elhunyt Mozartnak –, és magánéletéről sem tudni túl sok mindent. Ennek ellenére, amikor 1695-ben, 36 évesen meghalt, kortársai a brit királyság legismertebb zeneszerzőjeként beszéltek róla, utódai az angol barokk megkerülhetetlen képviselőjét tisztelték benne. Még ha ismertségben Händel rövid ideig le is körözte Purcellt, legkésőbb a 19. században ismét a nemzet művészeti panteonjának meghatározó tagjaként tekintettek rá. A zene védőszentjének, Szent Cecíliának szóló tisztelgéssel kezdődő matiné lenyűgöző ívet rajzol Purcell pompájától Händel tündökléséig.