A szép molnárlány dalciklus

„Amikor egyszer Esterházy Karolina grófnő viccesen Schubert szemére vetette, hogy még nem ajánlott neki egyetlen egy darabot sem, a mester úgy válaszolt, hogy miért kéne egy darabot ajánlania, hiszen mindene az övé.” – így emlékszik vissza Schubert közvetett szerelmi vallomására egyik legjobb barátja, Carl von Schönstein. A zeneszerző és a grófnő közötti társadalmi különbség miatt a szerelem beteljesületlen maradt, de profitált belőle a művészet: 1824-es zselízi tartózkodásakor szerezte a komponista a két grófkisasszony számára a Nagy duó elnevezésű négykezesét, amelyben titkos üzenetként elrejtett egy részletet A szép molnárlány című dalciklusból. Az egy évvel korábban, Wilhelm Müller költeményére írt dalciklus ugyanis egy szegény molnárlegény és egy gazdag molnárlány tragédiába torkolló szerelméről szól. Schubert minden szépítés nélkül, a maga nyers valóságában emeli zenéjével a szereplők labilis érzelmi világát magasabb, költői szintre. Úgy tartják, hogy ez a dalciklus az első megmérettetés azon énekesek számára, akik énekművészként dalokkal is szeretnének foglalkozni. Az Empire-teremben Rafael Fingerlos bebizonyítja, hogy erőteljes hangjával, szenvedélyével és hozzáértésével nagy reményeket ébreszt a fiatal előadók között.