Esterházy-kastély

Nyitvatartási idő

naponta 10.00 - 17.00 óra között

Nyitvatartási idő

Fraknó Vára

Nyitvatartási idő

2020. május 1 - november 3.
nyitva naponta 10.00 - 17.00 óra között
pénztárzárás 17.00 óra

Nyitvatartási idő

Lackenbachi-kastély

Nyitvatartási idő

Péntek – vasárnap és ünnepnapokon 9.00 -17.00 óra

Nyitvatartási idő

Szentmargitbányai Kőfejtő

Nyitvatartási idő

Péntektől vasárnapig, valamint ünnepnapokon német nyelvű vezetések 10.30 és 15.30 órakor

Nyitvatartási idő

Különleges koronázási zászlók a fraknói Esterházy-kincstárban

Ünnepélyes könyvbemutató a Magyar Tudományos Akadémián

Megjelent Pálffy Géza történész az Esterházy kincstár koronázási zászlóit bemutató hatnyelvű kötete, mely érdekes kutatási eredményeinek publikálása mellett ismét a közvelemény elé tárja azokat a műtárgyakat, melyeknek nemcsak újonnan felfedezett történelmi értékük és a hatalmi reprezentációban játszott szerepük miatt fontosak, de szimbolikus jelentőséggel bírtak az Esterházy család és tagjai felemelkedése szempontjából is.

A késő-középkorban a címerek és a címeres zászlók Európa vezető dinasztiáinak hatalmi és művészeti reprezentációjában komoly szerepet játszottak és kiemelt jelentőséggel bírtak a koronázási ceremóniákon, különösen a mohácsi csata után megváltozott koronázási szokások miatt. A magyar királyok koronázási ceremóniáin használt legkorábbi országzászlók a XVII. századból az Esterházy-kincstárban maradtak fent, melyek mind a mai napig a fraknói vár gyűjteményéhez tartoznak.

Pállfy Gézának, a Lendület Szent Korona Kutatócsoport vezetőjének most megjelent Koronázási zászlók a fraknói Esterházy-kincstárban című kötete a koronázási zászlók jelentőségét és értelmezését mutatja be. A kötet külön kiemeli a fraknói kincstárban ma is megtalálható három nagy jelentőséggel bíró zászlót, melyet Esterházy Miklós és utódai vihettek az egyes koronázások alkalmával.

A késő középkorban a Magyar Királyság Európában olyan jelentős középhatalomnak számított, melyért a legelőkelőbb európai uralkodócsaládok versengtek. A királyság területéhez tartozott a Magyarországgal 1918-ig egy államszövetséget alkotó Horvátország, valamint - perszonálunióban vagy vazallusállamként - az Árpád-ház kormányozta Dalmáciát, Boszniát, Szerbiát, Galíciát, Lodomériát, Kumániát (azaz a román fejedelemségek egy részét) és Bulgáriát is. Ezért szerepelhettek a koronázási eseményeken a Magyar Királyság fennhatóság alá tartozó területek zászlai is.

A koronázási zászlók nem csupán a Magyar Korona országai hatalmi státuszának hangsúlyozására kínáltak lehetőséget, hanem a magyar rendek legfőbb képviselői is használták azokat. A zászlóvivő státusz komoly tisztségnek számított, mely pozíciót főurak és mágnások nyerhettek el. Egy-egy feltörekvő arisztokrata család ifjainak életében a zászlóvitel kiemelkedő, sőt jelképes esemény is lehetett. Az 1563 és 1712 között tartott kilenc királykoronázás 87 zászlóvivőit a korszak hosszú időn át meghatározó famíliái adták. Közülük legelső helyen az Esterházy család emelkedett ki, 9 fővel.

Az Esterházy kincstár zászlóinak legjelesebb darabja az 1618-ból származó magyar koronázási zászló, mely a magyar történelem eddig ismert legkorábbi, eredetiben fennmaradt koronázási országzászlaja, és amely az Esterházy családból a zászlóvivő tisztséget elsőként elnyerő Esterházy Miklós számára is különös jelentőséggel bírt. 1618. július 1-jén Pozsonyban II. Ferdinánd koronázási szertartásán ő emelhette magasba a magyar koronázási zászlót, majd másnap magyar királyi udvarmesteri kinevezést kapott, miniszter lett, és szűk egy évtized alatt minden olyan tisztséget és címet megszerzett, amely a korabeli Magyarországon egy arisztokrata számára elérhető volt. Ez a zászló tehát az ő felemelkedésének is szimbolikus eszköze, és egyben az 1622-ben általa alapított fraknói kincstár egyik legkorábbi darabja is.

Esterházy Miklóst a zászlóvivő tisztségben 8 leszármazottja követte, például a vezekényi ütközetben hősi halált halt Esterházy László, aki Habsburg IV. Ferdinánd király 1647. júniusi koronázási ceremóniáján Horvátország zászlaját vitte, vagy a későbbi nádor és birodalmi herceg, Esterházy Pál, aki I. Lipót király ceremóniáján emelhette magasba a szerb zászlót 1655. június 27-én, ugyancsak Pozsonyban.

A zászlóknak, amellett, hogy fontos szerepük volt a hatalmi reprezentációban, láthatóan szimbolikus jelentőséggel bírtak az Esterházy család és tagjai felemelkedése szempontjából is. Különleges értéküket azonban nemcsak műtárgy mivoltuk és szimbolikus értékük adja.

Pálffy Géza kutatásai megvilágították, hogy a három koronázási zászló történeti jelentőséggel is bír. Az 1618-ból fennmaradt magyar zászló a magyar történelem és egyben Közép-Európa eddig ismert legkorábbi, eredetiben fennmaradt koronázási országzászlaja, mely azért is különleges, mert a legrégebbi olyan zászlónk, melyen a Szent Korona hiteles ábrázolása látható.

Az 1647-es ceremónián szereplő horvát zászló a történeti horvát állam mindeddig ismert, legrégebb óta fennmaradt állami lobogója, melynek létezéséről eleddig a horvát kutatás sem tudott.

A kincstár harmadik ékessége az 1655. évi koronázáson részt vevő szerb zászló, mely feltehetően szintén a legkorábbi szerb országzászló, mely a mai napig megőrződött.

A hatnyelvű kötetet a szerző mutatta be az Esterházy Magyarország Alapítvány szervezésében 2019. december 3-án a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasótermében. Az eseményen részt vett Czigány Balázs, az Esterhazy Privatstiftung igazgatóhelyettese, Dr. Florian Bayer, az Esterházy Gyűjtemények vezetője, Karl Wessely az Esterházy Betriebe üzletvezetője, Galavics Géza történész, művészettörténész, valamint Mladen Andrlić Horvátország magyarországi nagykövete. A kötet része az Esterházy Privatstiftung gondozásában megjelent Közlemények az Esterhazy Privatstiftung gyűjteményéből című többnyelvű könyvsorozatnak.

A könyv megvásárólható a kismartoni Esterházy-kastély butikjában.