Esterházy kastélypark

Olasz barokkkertektől az angol tájparkig

Schlossgarten

A kastélypark

Amikor gróf Esterházy Miklós a XVII. században zálogbirtokosként birtokba vette a kismartoni uradalmat, az akkori vártól északra egy kis várkert, keletre pedig az úgynevezett „Tendelgarten” volt található. Valószínű, hogy a dísznövények mellett már haszon- és gyógynövényeket is termesztettek itt.

I. Esterházy Pál herceg uralkodása alatt a régi várat korai barokk stílusú kastéllyá építették át. Az apjától örökölt régi virágoskert mellett Pál 1659-ben konyhakertet létesített. 1682 és 1683 között a virágoskertet északi irányban kibővítették, és olasz stílusú díszkertté (hort italico) alakították, amely egy szabályos útrendszerből és négyszögletes virágágyásokból állt.  A kertet antik és ótestamentumi nőalakok szobrai, valamint szökőkutas vízmedencék díszítették.

Miután 1734-ben, a nagykorúság elérése után II. Pál Antal lett a hitbizomány haszonélvezője, a meglévő kertet 1740-től barokk stílusú kertté kívánta átalakíttatni. A tervek elkészítésével Louis Gervaist, egy lotharingiai kertépítő mérnököt bízott meg, aki 1749-ben nagyszerű tervet mutatott be. Az elképzelés azonban abban a formában mégsem valósult meg.

Több tervvázlat után, amelyeket valószínűleg már nem Louis Gervais készített, a kertet valóban egyszerűbb kivitelben alakították ki, amely ebben a formában mindaddig változatlan maradt, míg 1794-ben II. Esterházy Miklós át nem vette az uradalmat.

II. Esterházy Miklós herceg Jean-Jacques Rousseau tisztelője volt, és a „természetes stílusú” kerteket kedvelte. 1797-ben főkertészét, Matthias Pöltöt bízta meg a II. Esterházy Pál Antal által létesített kert átalakításával. 1800-ban Pölt engedélyt kapott arra, hogy megvalósítsa a narancsházra (1803) és az újabb üvegházakra vonatkozó terveit. 1801 és 1803 között a meglévő kerttől északra több telket is megvásároltak, ezzel a kert területe több mint kétszeresére nőtt.

1803-ban Charles Moreau megbízást kapott a kert felújítására. 1811 és 1828 között a XIX. század egyik legszebb – mezőkkel, erdős területekkel, tavakkal és patakokkal, facsoportokkal és egyedül álló fákkal tarkított, utakkal behálózott - tájkertje jött létre. A fantáziadúsan kialakított, antikizáló kerti építmények, mint pl. a Leopoldina-emlékkápolna, a narancsház, a gépház, valamint a park határain kívül található ún. Mária-templom (gloriett) harmonikusan illeszkednek a tájba.
A Leopoldina-emlékkápolna

A kastélypark művészetileg legjelentősebb alkotása a Leopoldina-kápolna, amelyet egy mesterségesen kialakított sziklás dombra emeltek. A mellette lévő hasadékból vízesés tör elő, amely egy tóba ömlik. A mesterségesen kialakított sziklák között egy út vezet a kápolnához, amelyben Antonio Canova olasz szobrász Esterházy Leopoldina hercegnőről cararrai márványból alkotott szobra áll. II. Esterházy Miklós ezzel a kápolnával őrizte szeretett leánya, Leopoldina emlékét.